Nevét 1116-ban említette először oklevél, később 1331-ben Thoty alakban fordult elő. A település a középkorban mindvégig a neves Tóti Lengyel család ősi fészke és birtoka volt, innen kapta később a település is mai Lengyeltóti nevét. A Tóti Lengyel családról a 13. századból, IV. Béla király korából maradt fenn az első adat; Móricz de Tóti nevét már 1249-ben említette egy oklevél. A 14. században pedig már Szigliget is a birtokaik közé tartozott.

A falu 1660-ban is a Szigligeti várhoz tartozott, mely ugyancsak e család birtokában volt. Egy 1703 körüli összeírás Zankó Miklós és Boldizsár birtokának írta. 1715-ben 20 háztartást írtak itt össze. 1726-ban is a Lengyel családé volt, majd a 19. század első felében a Lengyel család örökösei lettek birtokosai. Közülük báró Fechtignek itt híres gazdasága és ménese volt. Később, részben vétel, részben örökség útján, az Inkey családra szállt és az Inkey családé maradt egészen 1860-ig, ekkor csere útján a Zichy családé lett, az 1900-as évek elején is gróf Zichy Bélának volt itt a legnagyobb birtoka és két kastélya. A településen levő régebbi emeletes kastélyt a Horváth család építtette a 17. század vége körül, amely később, a 20. század eleje körül a járásbíróság épülete lett. Az újabb kastélyt a Lengyel család a 19. század elején építtette, barokk stílusban. A kastélyt Később az Inkey család átalakíttatta és megnagyobbította. E kastélyban a 20. század elejének adatai szerint közel 5000 kötetes könyvtár, családi képtár és nagyon gazdag és értékes vadásztrófeák is voltak.

Az itteni római katolikus templomot gróf Zichy Nepomuk János 1882-ben megnagyobbíttatta. Az 1900-as évek elején itt a járási hivatalokon kívül Kaszinó, nőegylet, iparoskör, hitelszövetkezet, a boglári takarékpénztár fiókintézete és Tukora Károly és Tráknyák Ferencnek gőzmalma is működött.

Ide tartoztak Rágnicza-major, Tóti-major, Ludas-puszta, Zsigmond-major és Pusztaberény, valamint Fehérbézseny és Feketebézseny is. E két puszta helyén feküdt a középkorban Besenyő falu, Pusztaszentgyörgy helyén pedig Szent-György falu, Mamocs-puszta pedig a középkorban falu volt, valamint Mohácsi-szőlő és Nagytatárvár is ide tartozott.

Besenyő

Besenyő neve már az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben is szerepelt Besenen alakban írva. 1409-ben Gordovai Fancs János hagyatékához tartozó birtokok között szerepelt. 1424-ben ennek fiai, János, Imre, Bertalan és László, osztoztak meg Besenyő-Szent-Györgyön, majd 1455-ben új adományt is nyertek rá. 1733-ban már csak puszta és Lengyel Miklós özvegyéé. E család után pedig a Kiss családra szállt. 1856-ban aztán Inkey József örökölte.

Szent-György

Pusztaszentgyörgy helyén feküdt egykor Szent-György falu, amely már ugyancsak szerepelt az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben is. 1409-ben ez is Gordovai Fancs János hagyatékához tartozott. Templomát 1424-ben említették. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék Csobánc várához tartozónak írta.

Mamocs

Mamocs-puszta a középkorban ugyancsak falu volt. Ez is előfordult az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben, tehát ekkor már egyháza is volt.

Mohácsi-szőlő

Mohácsi-szőlő 1703 körül Zankó Miklós és Boldizsár birtoka volt, majd 1733-ban pedig Lengyel Miklós özvegyének birtoka.

Nagytatárvár

Nagytatárvár a hagyomány szerint török vár volt.

Forrás: Wikipedia